SOKORÓPÁTKA - Őseink lakóhelye a Harangozó-hegy és az előtte elterülő lápos terület lehetett, amiről az itt előkerült kőbalta és őrlőkő leletek tanúskodnak. Kora vaskori leletek Nagy László 1937-es ásatásai során kerültek elő. A Középrépás-pusztán végzett feltárások során vörös és szürke edénymaradványok, innen nem messze pedig II-IV. sz-i villatelepülés maradványai kerültek elő. Ekkor bukkantak egy 33,5 cm-es Apollo-szoborra, mely egy Pannóniába települt italicus házioltárához tartozhatott. A római uralom emlékeként pénzek is előkerültek. Az itteni ásatásokat mintegy fél évszázaddal később folytatták, ekkor egy sírból kora vaskori edények kerültek elő.

A település okleveles előtörténete 1258-ra nyúlik vissza, mikor is a mai faluhoz a dombvidék nyugati vonulatának - a Sokorónak - teknő alakú völgyében fekvő Potkát Egyed comes a zsámbéki premontreieknek adományozta. 1482-ben pálosok zsámbéki, később pedig pápai monostorára szállt. Volt itt birtokrésze a pannonhalmi apátságnak is.

A törökök környékbeli megjelenése más településekkel együtt ennek pusztulását is okozta. A mai község történetének kezdetét egy 1765. május 20-i keltezésű hegyközségi szerződés bizonyítja. Eszerint a tényői határtól a Szt.-Mártoni gyalogúttal a gici határig érintett területet ,,szőlők tsinálására" kiadták.

Az általános iskola tanulói szeptember 30-án hagyományos őszi túrájukkal emlékeztek a 750 évre. Útvonala a történelmi területeken keresztül vezetett. 15 csapat mérte össze ügyességi-, fizikai- és – falutörténetből – elméleti felkészültségét. Az éjszakai szarvasbőgések szünetében vidám énekszótól, csatakiáltásoktól volt hangos a Sokoró. Néhány csapat ötletes jelmeze a mondák vörös barátaira emlékeztetett.

A nap végi fáradtság ellenére az egészséges természeti környezetben eltöltött szép őszi nap emléke bizonyára sokáig megmarad minden résztvevőben.