316-ban egy római katona gyermekeként születik Márton a pannóniai Savariában, a mai Szombahelyen. Tours városának püspökeként és az első nagy nyugati szerzetes atyaként ismertté lesz a keresztény világ előtt. Ő az első nem vértanú szent. A középkorban úgy tartották, hogy Mária után az ő tiszteletére szentelték a legtöbb templomot. Márton személye az egész emberi életet átszövi a jótékonyságtól a hithirdetésig, a betegek gyógyításától a szerzetességig, a pásztorszámadástól a borkóstolásig. 
Savariát 455-ben földrengés pusztítja el. A jelentéktelenné vált település azonban továbbra is ismert Európa-szerte, mivel Tours híres püspökének szülőhelye. 
A Sulpicius Severus által írt életrajz alapján tudjuk, hogy Márton életének mely eseményei köthetők Savariához. A történeti dokumentumok pedig évszázadról évszázadra megörökítik kultuszának helyi eseményeit. Szombathely felemelkedése mindig egybeesik a Szent Márton-tisztelet megújulásával és aktualizálásával, amely búvópatakként újra és újra felszínre tör. A városba minden korban megilletődve zarándokolnak el tisztelői, akik örökségét keresik. 
A képsorozatot Masszi Ferenc Szombathelyen élő és alkotó grafikusművész készítette 2004-ben. 

Szent Márton és Savaria rajzsorozat képei 

1. Márton megszületik Savariában 
„Márton Pannonia Savaria nevű városában született, majd az itáliai Ticinumban nevelkedett.” (Sulpicius Severus) 

2. Márton jelentkezik a katekumenek közé 
„Márton tízéves korában, szülei akarata ellenére egy templomhoz menekült és kérte, hogy katekumen lehessen.” (Sulpicius Severus) 

3. Márton felkeresi szülőhelyét 
„Márton álmában figyelmeztetést kapott, hogy vallásos lelkületből fakadó gondoskodással keresse fel szülőhazáját és szüleit, akiket még a pogányság tartott fogva.” (Sulpicius Severus) 

4. Márton megkereszteli édesanyját 
„Márton megszabadította anyját a pogányság tévedésétől.” (Sulpicius Severus) 

5. Márton Szent Quirin vértanú sírjánál 
303-ban Savariában halt vértanúhalált Szent Quirin, Siscia (Dalmácia) püspöke, akinek emlékét nagy tiszteletben tartották a savariai keresztények. 

6. Márton vitatkozik az ariánusokkal 
„Arius tévtanítása ezekben az években az egész földkerekségen elterjedt, de leginkább Illíriában. A papok eretneksége ellen szinte egyedül Márton küz-dött.” (Sulpicius Severus) 

7. Mártont az eretnekek kiűzik a városból 
„Mártont az eretnekektől sok bántalom érte, nyilvánosan megvesszőzték, majd végül a tartományból is kiűzték.” (Sulpicius Severus) 

8. Nagy Károly Savaria ókeresztény emlékeinél 
Nagy Károly, amikor felkereste Savariát, a Szent Márton-templom helyén lévő temetőben ókeresztény emlékeket talált. 

9. A salzburgi érsek Savariában templomot szentel Szent Márton tiszteletére 
860-ban, már a magyarok honfoglalása előtt oklevél említi, hogy Savariában templomot szenteltek Szent Márton tiszteletére. 

10. Az Árpád-korban a Szent Márton-templom köré temetkeznek 
A XI.-XIII. században a Szent Márton-templom köré temetkezett Savaria előkelő lakossága. 

11. 1360-ban birtokbejárás indul a templom előtti kúttól 
A kutat, amelynek vizével – a hagyomány szerint – Szent Márton megkeresztelte édesanyját, 1360-ban egy birtokbejáró oklevél említi. 

12. 1635-ben II. Ferdinánd adókiváltságot ad Szombathelynek 
Az uralkodó mentesítette Szombathely városát az adófizetés alól, mert Szent Márton szülőhelye. 

13. Batthyány Erzsébet újjáépítteti a templomot 
Az évszázadok során többször bővített templomot a mai formájára gróf Batthyány Erzsébet építtette át az itt született Szent Márton püspök és hitvalló tiszteletére, amint azt a templom homlokzatának felirata hirdeti. 

14. Híres utazók a Szent Márton-templomnál 
A Szombathelyt felkereső neves utazók leírást készítettek a Szent Márton–templomról, mint a város nevezetességéről. 

15. Zarándokok a Szent Márton–kápolnánál 
Az évszázadok folyamán sok hívő kereste fel a templomban lévő kápolnát, amely a hagyomány szerint Szent Márton szülőháza fölé épült. A kápolna bejárata felett olvasható a felirat: HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS. (Itt született Szent Márton.) 

16. A Martineum–ház átadása, 1934 
A XX. század elején Szombathelyen egyházi könyvkiadó és kulturális alapítvány létesült, amely Szent Márton nevét viselte. A többször bővített székházat 1934-ben adták át. 

17. Búcsújárók a Szent Márton–templomnál 
Minden évben november 11-én Szombathely környékének hívei a Szent Márton–templomba zarándokoltak búcsúra. 

18. A Szent Márton kulturális útvonal emblémájának elhelyezése Szombathelyen 
Konkoly István megyés püspök elhelyezi a Szent Márton kulturális útvonal jelképét Márton szülőhelyén a Szent Márton-kápolnában. 

 
A sorozat egyik képe a Látogató Központ falán

Aigner Géza

A város sok helyszínén találhatók Mártonról festmények, szobrok. A Szent Márton Plébánia a Látogató Központban gyűjti, és képeken bemutatja az ábrázolásokat, hiszen lehetetlen volna egyszerre végigjárni ezeket a helyszíneket.

A Szombathelyi Székesegyházban a Szent Márton-oltár festményét Anton Maulbertsch készítette 1791-ben. Az ereklyetartó herma Tóth István szobrász-művész alkotása. Ebben helyezték el az 1913-ban Tours-ból kapott fej ereklyét. Emléktábla örökítette meg, hogy 1991-ben szombathelyi látogatása alkalmával II. János Pál pápa az oltár előtt imádkozott. A kereszthajó oldalfalán Winterhalder két grisaille freskója volt látható, amelyek a köpenymegosztás jelenetét, illetve Márton álmát örökítették meg. Sajnos a falfestmények a II. világháborúban a Székesegyházat ért bombatámadásban megsemmisültek. 

A Püspöki Palota nagytermének mennyezetén Anton Maulbertsch örökítette meg, amint a két püspökkel, Szent Kvirinnel és Szent Mártonnal elérkezik a kereszténység az antik Savariába. Márton püspök lába előtt látható a levetett katonai páncél, mögötte pedig a koldus a libával. Az épületben a Szent Márton tiszteletét ápoló helyekről adományozott ajándékok is találhatók. Például a tours-i érsektől kapott faliszőnyeg. 



Az egykori szeminárium épületében is több helyen láthatjuk Márton alakját. A régi kápolnában Stornó Ferenc által festett három falkép található. Az oltár felett egy kör alakú freskón főpásztori öltözenben látjuk Savaria nagy szülöttét. A tabernákulum két oldalán az amiens-i jelenetet és Márton álmát jelenítette meg a festő. A szines üvegablakon Szabó Erzsébet mintázta meg a püspököt. Az új kápolnát Kontuly Béla 1941-ből származó, Szent Márton egész életét bemutató freskója díszíti. Az épületben lévő egyházmegyei könyvtár is bővelkedik Márton emlékekben. 

A Martineum Felnőttképző Akadémián, a Főplébánián, a Képtárban, a Savaria Múzeumban, a régi oladi és a szőllősi templomban találhatók a város védőszentjének ábrázolásai. 
A Berzsenyi Dániel Könyvtárban külön polcon sorakoznak a Szent Mártonról szóló könyvek. 
Érmek, üvegfestmények, porcelántárgyak, mézeskalács-bábok, kukuricacsuhé-babák készülnek ma is Márton életének eseményeiről. 

 
Tekintse meg a gyűjteményt a Látogató Központban!

Aigner Géza

A mai Szombathelyi Egyházmegye területén 12 templom van, amelynek Szent Márton a patrónusa. Ebből 10 Vas megye, 2 pedig Zala megye területén található. Tudunk olyan településekről, amelyeknek az idők folyamán megsemmisült a Szent Márton temploma. 
Kevéssé ismert, hogy a Szent Márton titulusú templomokon túl milyen sok helyen megörökítették képeken, szobrokon az egyházmegye védőszentjének alakját. Számos érdekes helyi kötődéssel rendelkeznek ezek a Márton ábrázolások. Megfigyelhető, hogy Szombathely közelében nagyobb számban találhatók Szent Márton titulusú templomok, és ezek többnyire ősiek. 


A Szombathelyi Egyházmegye Szent Márton titulusú templomai 
Gősfa 
Gyöngyösfalu 
Hegyhátszentmárton 
Kemenesszentmárton 
Kőszegdoroszló 
Nagytilaj 
Nemeskolta 
Söpte 
Szombathely, Szent Márton-templom 
Tótszentmárton 
Vámoscsalád 
Zsédeny 


A következő településeken látjuk az egyházmegye patronusát a templom üvegablakán ábrázolva: 
Szombathely, Szent Márton-templom 
Sárvár, Szent Miklós-templom 
Kőszeg, Jézus Szíve-templom 
Salköveskút 
Rönök 
Nádasd 
Gyöngyösfalu 



 
Kálócfa, falfestmény

 
Nádasd, a Szent Márton rotunda rekonstrukciója

 
Szent Márton a hithirdető
A vámoscsaládi szentélyfreskó terve

Aigner Géza

A magyar nép hitvilága, népszokásai, nagyrészt jeles napokhoz kötődnek. Ilyen – sok szempontból is jeles nap - november 11 –e, Szent Márton ünnepe. 
Sok helyen a gazdasági év fontos állomása volt ez a nap. Ekkor hajtották be a jószágot az istállóba, ekkor számoltak el a pásztorok, s Márton-napkor kérdezte meg a gazda a pásztort, hogy marad-e jövőre is? Az elszámoláskor leadott járandóságot néhol Márton adójaként emlegették. A pásztoroknak Rábagyarmaton minden háztól Márton-rétes járt, amelynek összeszedése újévig is eltartott. 
A hosszúperesztegi gazdaasszony azonban azért sütött rétest Márton-napkor, hogy Szent Márton köpenyét kinyújtsa, s így a család ne nélkülözzön és másokon is segíteni tudjon. 
1649-ben Nádasdy Ferenc utasítja pásztorait egy Vas megyei pásztor-céh szabályzatban, hogy Szent Márton napján a régi szokásokat megtartsák…”egy böcsületes személyt magok között bíróvá tenni és megesküdtetni” kötelesek. 
Szent Mártont már a középkorban is a jószág védőszentjeként tisztelték. A Répce – vidéken élő hagyomány szerint disznóvész idején egy pásztor Szombathelyre jött Mártonhoz segítséget kérni. Álmában egy fehér nyírfaágat adott neki a püspök, hogy azzal vesszőzze meg az állatokat, s meggyógyulnak. Ez az eredete a vesszőzésnek nevezett, különösen nyugati megyékben (Vas megyében: Acsádon és Vépen) ismert népszokásnak. A pásztorok frissen vágott, zöld ággal – amely archaikus gonoszűző eszköz – végigjárták a falut, köszöntőt mondva: 

„Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét, 
A szokást nem mi kezdtük, s nem mi végezzük, 
Állataiknak annyi szaporodása legyen, 
Ahány ága-boga van a vesszőnek.” 

A vesszőzés végén a gazdának adták az ágat, s ezzel hajtották ki a következő tavasszal a jószágot először a legelőre.

 

Márton napja gonoszjáró, időjós negyvenes nap, rámutató és tiltó-nap is. Göcsej, Baranya és a Mura-vidék lakói szerint ezen a napon nem szabad mosni, teregetni, libatojást ültetni, mert odasiet a „dög” és elpusztul a jószág s ruha helyett az állat bőrét teríthetik ki. 
Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik – jósolták meg a Márton-napi időből. Baranyában azt tartották, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. S mivel ez a nap többnyire ködös, azt mondták: „Eljött Márton szürke lovon”, ha havazott, Márton fehér lovon nyargalt.” A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint ezen a napon, viszont a téli időjárás az ellentéte lesz. Ugyanitt a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő meleg napokat Márton–nyarának emlegetik. A karácsonyi időre is következtettek az e napi időből, mert ha Márton-napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár.” 
Ilyenkor előkerül Márton-madara, a holló is, amelyik eddig az erdőben lakozott, most már mindenfelé lehet látni a mezőkön. Márton-napkor libát illik enni, mert „aki ludat nem eszik, egész évben éhezik”, vagy ahogyan Zalalövőn mondják: „aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.” A Márton-napi lúd fogyasztásának az eredete egy legenda. Márton, amikor megtudta, hogy püspökké akarják választani, a ludak óljában bújt el, de az állatok gágogása elárulta. Ekkor az emberek kérésére elvállalta a püspökséget.
 

Az elfogyasztott liba mellcsontja megmutatta, hogy milyen lesz a tél. Azt tartották, hogy a fehér mellcsont havat, esőt jósol, ha vörösesbarna, akkor kemény hideget. 
A Márton-napi lúdból illett küldeni a papnak is. De ha már kellett, akkor a legkevesebb húsú hátsórészt küldték. Innen ered a „püspökfalat ”szavunk. A 18. században a lúd hátulját gyertyapecsenyének is nevezték, mivel falun, tanyán Márton-napján gyújtották meg először este a világosságot adó gyertyát, lámpát, pilácsot. 
A libapecsenyét az e napra már kiforrott újborral megtöltött Márton-poharával öblítették le, megkóstolva, hogy milyen is lett a termés, mert a „bornak Márton a bírája.” A középkorban az ekkor fogyasztott bort gyógyító hatású szentelménynek tartották Magyarországon. Márton-napkor, ahol a templomnak ő a védőszentje, - de máshol is sok helyen – búcsút, bált tartanak.
 

Közmondások is őrzik Márton püspök emlékét. „Sok Márton lúdja telt már el azóta” – mondják, ha azt akarják kifejezni, hogy bizony régen történt az eset. A kövér ember olyan kövér, mint Szent Márton lúdja”. Ha egy dolognak többen is hasznát veszik, többek hasznára van, „közjóra világol, mint Márton grammatikája” – a közmondás szerint. 
Nevét falvak, városok neve is őrzi, templomok védőszentje. Kádár, csapó, takács - céhek patrónusa. Keresztnévként is szívesen adták nevét, különösen Kalotaszeg környékén. Márton-napkor aztán az alábbi köszöntő rigmussal kopogtattak be az ünnepelthez: 

„Derő dicső estére 
Sok Szent Márton nevére. 
Mi is tehát tisztelni, 
Jöttünk téged áldani. 

Csillagod tündököljön, 
Míg végórája eljön. 
Végre fuss a mennyekbe, 
Szentek seregébe. 

Kívánunk szép időket, 
Sok számas esztendőket. 
Mely életed vidítja, 
Köztünk tovább újítja.” 

Sokszor érd nevednapját, 
Élhesd boldog óráját, 
Te szép úri házaddal 
És minden magzatoddal.” 

Népi ünnepeinknek, hagyományainknak se szeri, se száma. Szent Márton emlékét úgy is őrízzük, ha vigyázunk arra, hogy jeles napjához fűződő, az emberek iránta érzett szeretetét és tiszteletét kifejező szokások, hagyományok ne vesszenek feledésbe. 

(In: Szent Márton püspök. 316-397. Halálának 1600. évfordulójára. Kiadja a Szombathelyi Egyházmegyei Hatóság. Szombathely, 1996. 78-82. p.) Dobri Mária 




Márton napjára kiforrt az új bor, ekkor már le lehetett zárni a hordókat